Februárban voltunk nyaralni Fijin egy hetet, az esős évszak ellenére is nagyon jól éreztük magunkat. (klikk a képre a nagyításhoz)

Április elején voltam egy hetet Kínában munkaügyben. Kicsit aggódtam, hogy fognak reagálni a nyomdában egy Nő utasításaira, de kellemesen csalódtam, jól fogadták a kritikát és mindent kijavítottak, amit kértem. Jó lett a végeredmény, az ügyfél nagyon elégedett volt. És nem haltam éhen, sőt finom kajákat kaptam:)

(klikk a képre a nagyításhoz)

Májusban találtunk egy házat, ami mindkettőnknek nagyon tetszett, gyorsan tettünk is rá ajánlatot, csináltattunk épület/műszaki ellenőrzést, júniusban beköltöztünk. (klikk a képre a nagyításhoz)

Júliusban volt némi "kert rendezés" az előkertben: Fa eltávolítás, ásás, betonozás=parkoló. Íme az előtte-utána képek: (klikk a képre a nagyításhoz)

Októberben volt egy születésnapi buli. Dobos tortával! (német változat)

November elsején kaptam egy állásajánlatot, felmondtam az aktuális melóhelyen. A felmondási időm 4 hét volt, amit látástól-vakulásig végigdolgoztam, hogy ne hagyjak ott félig kész dolgokat. Szerveztek nekem egy kis búcsúbulit: pizza-kóla-süti stb.

December elején kezdtem az új munkahelyen. Bővebben nem írnék róla, de annyit azért elárulhatok, hogy azt hittem az előzőnél rosszabb nem lehet, de sajnos tévedtem. Az ünnepek előtti utolsó nap volt egy vállalati ebéd mindenféle sültekkel-salátákkal-süteményekkel, majd mindenki elment szabadságolni.

Decemberben is tartottunk egy születésnapi bulit. Főztem egy rakás kaját, grilleztünk is, naivan azt gondoltam majd a maradékokat kell ennünk egy hétig, de nem így történt. Két torta, hogy tuti jusson mindenkinek :)

Annak ellenére hogy az időjárás majdnem a Magyarországinak megfelelő volt (hó nélkül), nagyon szuperül telt a karácsony.

A szilveszter estét baráti társaságban töltöttük, degeszre ettük magunkat, éjfélkor koccintottunk, tüzijátékot néztünk, aztán hajnal fél kettőkor haza is értünk.

Mindenkinek Boldog 2012-t (Új Évet) Kívánunk.

Nem tudom hogy elér-e a hír Magyarországra, de elébe megyek az (aggódó) emaileknek:

Nem gyenge tornádó látogatta meg ma Auckland-North Shore-t, a hírek mostani állása szerint 2 halálos áldozata volt és 14en megsérültek. Fákat, autókat kapott fel a szél, házak és az Albany bevásárlóközpont teteje leröpült. Szakértők szerint a szél erőssége akár a 200 km/h-t is elérte.

Bővebb infot itt (katt a linkre) találhattok.

Video itt (kattints a linkre)

Képek itt

Mi jól vagyunk.

Ezer éve nem jelentkeztem, kicsit behavazódtam, úgyhogy ez a bejegyzés amolyan se füle-se farka poszt lesz, pötyögöm ami eszembe jut.

Szép lassan beköszöntött a nyár (bár az egy hétig tartó szakadó eső és párás levegő nem menő), voltunk párszor hajókázni-horgászni. Ez utóbbinak kicsit kevésbé örültem, mikor a raklap mennyiségű halat filézgettem. :)

A melóban őrültek háza van, minden napom egy végeláthatatlan útvesztőnek tűnik és nem haladok egyről a kettőre, mindig csak gyarapodik a tennivalók listája. De melóról inkább nem írok többet, mert csak felbosszantom magam.

Az egyetemen közben vége lett a második szemeszternek is, óriási meglepetésként ért, hogy B+ kaptam. (Az A a legmagasabb, utána jön a B+, mi lett volna ha még tanulok is? :) )

És én akkor reggel mikor olvastam az eredményt online, azt hittem az egy jó nap lesz... Kicsit belefeledkeztem a vizsga eredmények csekkolásába így sikerült késésben elindulnom a melóba. Alapesetben amerre én megyek zéró forgalom van az autópályán (mindenki a belváros felé megy én meg ugye ellenkező irányba), néha kicsit "nehezebb" is a lábam, mint kéne. Az ominózus reggelen meg ugye méginkább odaléptem, hogy beérjek időben. Amikor észrevettem a civil rendőrkocsit (gyanúsan sok antennája volt a fekete Holdennek), fékeztem is ezerrel. Egy rövid ideig azt hittem, megúsztam, mert a rendőrautó továbbra is csak állt az út szélén, de mint később kiderült, túl optimista voltam, ugyanis pár perc múlva szirénázva-villogva megállított. Sikerült begyűjtenem egy 230 dolcsis büntetést, ennél már csak a 35 pont zavart jobban, amit adtak mellé. Amíg a papírt töltögette a pasi, kedélyesen elbeszélgettünk: Ő kérdezte hogy késésben vagyok-e a munkából, én mondtam hogy igen, ő mondta hogy akkor siet, én mondtam hogy okés. Majd megkérdezte hogy hánykor kezdek, én mondtam hogy fél kilenckor, mire ő ránézett az órájára (fél kilenc) és mondta, ahha, tényleg elkéstem.Majd megemlítettem hogy ugye tudja, hogyha nem állított volna meg, akkor éppen beértem volna időben. Erre ő jót nevetett. Odaadta a büntetőcetlit, jó utat kivánt, én még megkérdeztem hogy most hogy már van jegyem aznapra, siethetek-e, ő elmosolyodott, én pedig megnyugtattam hogy csak vicceltem.

Aznap megfogadtam hogy én ugyan nem gyorshajtok soha többet, nem ér annyit az egész (nem beszélve a végtelen túlóráimról, ami miatt akár késhetnék órákat is nap mint nap), és mostantól jógyerek leszek. Erre a minap mit találok a postaládában? Egy másik büntetést. Pontot nem kaptam, mert csak kamera volt, de 120 dolláros bírságot igen. Megnéztem a dátumot, November, szóval az az ominózus eset előtt volt. Francba. :)

Már várom a hétvégét, pénteken szabin leszek úgyhogy lesz 5 napom karácsonyozni. Errefelé van ez az igen jópofa szokás, hogyha az ünnepnap hétvégére esik, akkor az utána következő hétköznapot megadják ünnepnapnak. Mivel idén 25-26-a szombat vasárnap, így az utána levő hétfő-kedd is szabadnap. :)

Azt hiszem más izgalmas dolog nem történt.

Tudom, megint jó hosszú időre eltűntem, de most van egy kis időm, gondoltam összegzem egy rövid bejegyzés erejéig az elmúlt hónapok történéseit.

A házassági évfordulónk idén is jól sikerült, elmentünk egy vacsorával egybekötött hajókázásra (hű, tényleg jó régen írtam utoljára, már hónapok teltek el azóta, na sebaj). A járgány egy antik kinézetű gőzhajó, az a fajta aminek óriás kerekek vannak az oldalán (biztos van valami pontos megnevezése is, nem jut eszembe), de persze csak külsőleg volt gőzhajó, igaziból nem. :) A program röviden: Aucklandi fények nézegetése a 3,5 órás hajókázás ideje alatt, finom 4 fogásos vacsora, élő zene, jó hangulat. Képek nincsenek, kénytelenek lesztek csak így bemondásra elhinni, hogy klassz volt.

Az egyetemen vége lett a szemeszternek, igencsak jó eredményeket sikerült elérnem, még magam is meglepődtem. Volt egy kis extra nehezítés, a Seek-en (álláskereső oldal) belefutottam egy hirdetésbe, ami végre kapcsolatban állt az igazi szakmámmal, gondoltam nincs vesztenivalóm, úgyhogy jelentkeztem. Murphy törvénye alapján persze hogy behívtak interjúra a vizsgaidőszak elején, majd mégegyszer, aztán megcáfolva a kiwi "hej, ráérünk arra még" mentalitást döntöttek is 2 napon belül, hogy enyém az állás. Szóval a vizsgaidőszak legkellős közepén még elkezdtem dolgozni nehogymár egyszerű legyen az élet. :)

Szorgosan töltöm a próbaidőmet, még egy pár hét visszavan belőle, közben elkezdődött az újabb szemeszter az egyetemen, amivel nyűglődök most rendesen. Na de ez van. :)

Egyéb események csak címszavakban:

-férj végre nappalos lett, úgyhogy mostmár nemcsak fényképen látjuk egymást :)

-a szememen levő izének megtudtam a nevét és hogy mi okozhatja, márcsak idő kéne a szemműtéthez, na meg beszereznem egy papagájt, hogy amikor hordani kell a szemtapaszt meglegyen a teljes kalóz fíling. :)

-Lecseréltük a kocsikat, az előzőeket is sikerült eladni, úgyhogy mostmár nem foglalja el a fél utcát a "gépjármű-parkunk". :)

A yahoo.com-ra végződő email címem valami oknál fogva nem működik (tegnap még nem volt semmi baja), írtam levelet a yahoo-s probléma csapatnak, de nem sok esélyt látok rá, hogy visszavarázsolódik működőképesre.

Szóval kedves családom, és mindenki, aki azon a címen szokott velem levelezni, légyszi ne oda írjatok, mert azt úgysem kapom meg. A blogon (jobb oldal lap teteje-közepe tájékán) megadott címem él, csakúgy mint a skype-om. Ha ott megkerestek, meg tudom adni a másik rendes email címet. Azért is kérem ezt itt, mert értelemszerűen most nekem nincs meg senkinek az email címe, a yahoo-s account-tal együtt elszálltak azok is.

Hamarosan lesz majd új bejegyzés is, csak most el vagyok kicsit havazva.

Még októberben írtam róla, hogy új helyre költöztünk, pár képet is tettem fel, de azóta nem számoltam be róla, hogy tetszik-e, milyen a környék stb, úgyhogy most így fél év után megteszem. Most szólok, hosszú bejegyzés lesz. :)

Maga a ház az előzőhez képest felüdülés, ugyan a tenger felől jövő szél tud hideg lenni, de az épület egész jól tartja a meleget. A tulajdonos egy irtó aranyos, kedves, jóindulatú hölgy, még csak egy lapon sem említhető az elődjével. Valamikor karácsony előtt lehetett, mikor küldött egy emailt, hogy szeretné kicserélni a sötétítő függönyünket, mert kicsit hosszabb is mint kellene, meg különben is már vagy fél éves, és hogy itthon leszünk-e azon a hétvégén. Meg is jelent hétvégén, milliószor elnézést kért, amiért zavar és azt is több ízben elmondta, hogy tényleg csak pár percig maradna, amíg leveszi a pontos méreteket. Egy hét múlva kész is volt az új függöny, csak fel kellett tenni. A néni küldött emailben útmutatót, ami egy kisebb fajta általa írt kisregényt takart, hogyha esetleg nem tudnám hogy is kell függönyt felrakni. Kicsit meg is sértődtem, hát minek néz engem ez a nő, majd férj rávilágított hogy nem belőlem nem nézi ki a néni, hanem hogy a világ ezen táján a függöny, mint olyan még nem annyira elterjedt találmány, úgyhogy végülis azzal a lendülettel meg is bocsátottam a házinéninek. :) Szóval lett  csudajó függönyünk a nappaliban, na nem mintha nekem a régivel bárminemű problémám lett volna. :)

A héten pedig felhívott, hogy ő vett nekünk egy heatpump-ot (inverteres, fűtésre alkalmas klíma-a gugliban rákeresve található bővebb info, én most nem mennék bele) és hogy megadná a szerelő ember számát, hogy egyeztessünk időpontot. Tegnap volt is itt a szaki felmérni a terepet, majd beszél a házinénivel, aztán egyszercsak majd lesz valami. Azt csak mellékesen megjegyzem, hogy a mellettünk levő két ház is a tulajnénié (meg még egy pár másik), de csak mi kapunk fűtőkét. :)

Szóval a főbérlő szuper, a ház nagyon rendben van, ha nagyon találnom kéne valamit, akkor azt mondanám, hogy egy fürdőkád igazán lehetne benne, na de ez legyen a legnagyobb gondom. :)

A környékről

Na ez a másik ok, amiért imádok itt lakni. Az utcában lakó emberek jófejek, mindig köszönünk egymásnak, néha dumálgatunk is. A múltkor kint nézegettük férjjel a kocsimat felnyitott motorháztetővel, ketten is odajöttek, hogy baj van-e, kell-a segítség vagy szerszám vagy akármi. :) A minap takarítottam a járműveket, akkor is odajött egy idős bácsika poénkodni, hogy hű, ha már így belejöttem, nem mosnám-e le az ő autóját is.

Minden megvan egy helyen az utca végén, csak a nagybevásárlások miatt kell elmenni a szupermarketbe. Van posta, videotéka lottózóval, kisbolt, gyógyszertár, pizzázó, kávézó, pékség meg mindenféle egyéb kis üzletek.

A kisboltban a második vásárlásom után emlékeztek rám,  kb még be sem lépek az ajtón, de az eladó srác már ütögeti a számokat a pénztárgépbe. Egy hónapja volt talán, pont hétvégén este, hogy nem volt itthon fokhagyma. Irány a kisbolt, hátha nekik van. Mondta a pasi, hogy sajna elfogyott és hétfőn megy legközelebb a zöldség nagykerbe. Kicsit elszomorodtam, de gondoltam ez van, akkor az aznapi vacsorában nem  lesz fokhagyma. Egyszercsak megkérdi a pasi felesége hogy mihez kellene vagy mennyi fokhagyma kéne. Mondtam, hogy csak levesbe kellene, 2-3 gerezd max. Akkor várjak egy percet, majd megjelent egy kis pici zacskóval, amiben volt 10 gerezd pucolt fokhagyma lefagyasztva. Elnézést kért, hogy nincs nekik friss, majd elmondta, hogy ő szokott így lefagyasztgatni maguknak ilyen kis csomagokban fokhagymát, ha nem veszem sértésnek és elfogadom, akkor nagyon szívesen ad egy ilyen kis tasakot. A másodperc törtrészéig azt hittem álmodom, de igaziból mondta. :) Mondtam, hogy ugyan miért venném sértésnek, sőt boldogan elfogadom. Úgyhogy örömködve, fokhagymával felszerelkezve mentem haza. :)

Ugyanez a kisbolt okozott kellemes meglepetést még másik két alkalommal is. Az egyiknél épp kávés sütit csináltam, amikor elfogyott itthon a kávé. Szentségeltem is, hogy most mehetek a bevásárlóközpontba egy nyomorult zacskó kávéért, de gondoltam beugrok előbb a kisboltba, hátha van nekik valami akármilyen főzős kávéjuk. Na, nemcsak hogy akármilyen volt, hanem konkrétan ugyanaz az olasz márka, amit én használtam. A másik eset pedig az volt, mikor kókuszkockát gyártottam nagy üzemben (kicsit megszaladtam piskóta mennyiségileg :) ) és elfogyott a csoki félúton. Tudom, sokan kakaóporos keverékbe mártogatják a piskótát, de nekem van ez a kis perverzióm, hogy rendes minőségi csokiba mártogatom a kockákat. Na, irány az utca végi kisbolt, hátha van valamiféle táblacsokijuk vagy mittudomén. És mit ad isten, nem táblacsokival távoztam, hanem egy zacskó rendes compound dark csokigomb-bal, konkrétan ugyanaz a márka, mint ami elfogyott a sütigyártásban félúton. :))

A másik kedvenc helyem a pékség, ahova minden nap megyek, máshol nem is veszek már pékárut. Talán egy hónapja (vagy kettő) lehetett, hogy besétáltam, de mielőtt bármit szóltam volna, a néni megkérdezte, hogy a "szokásost?" és már pakolta is zacskóba a kifliket. Tudom, apró kis hülyeség ez, de nagyon jó kedvem lett tőle. Van nekik egy fánknak nevezett sütijük, nem az a magyaros fánktésztából készülő, hanem az angol kicsit tömörebb, fahéjas cukorba mártogatott változata, na ebből van egy kedvence férjnek, aminek fahéjas almás tölteléke van. Mivel nagyon népszerű péksütemény ez, ráadásul pofátlanul olcsó is, egy párszor volt már hogy elfogyott, mire odaértem. Na, amikor az előbb említett néni dolgozik, akkor mindig jut a Zuramnak fánk, mert ő félreteszi, mondván hogy úgyis jövök majd aznap is valamikor. :)

A jómúltkor a videotékás-lottózós bácsival poénkodtunk vagy 10 percig, és a többi vásárló nem morgott közben, hanem ők is beszálltak és együtt nevetgéltünk.

Ez csak pár esemény, volt még sok kedves kis sztori, mióta itt lakunk, de már így is túl hosszú lett ez a poszt, úgyhogy nem mesélek többet.

Utálatos dolog tud lenni a költözés, de ezzel a legutóbbival mi nagyon jól jártunk, szeretünk itt lakni. :)

A múltkori bejegyzésben beígértem néhány érdekes statisztikai adatot, kicsit sokára ugyan, de eljutottam a megírásáig. Mivel semmi tudományos-fantasztikus célja nincs a posztnak, pusztán tájékoztató jelleggel írtam, tényleg csak amolyan vázlatszerűen teszem közzé az adatokat. A helyenként esetlegesen előforduló bődületes magyartalanságokért előre is elnézést kérek, én igyekeztem, remélem érthető lesz. :)

Az NZ Listener 2009es eredményei alapján:

Az új-zélandiak

-42%-a használ kedvezményre jogosító kuponokat

-30%-a rajong a sportért

-66%-a rendelkezik internet hozzáféréssel

-57%-a rendelkezik hitelkártyával

-29%-a többször is fogyókúrázik egy évben

-nem tudom, hogy az előző állítással összefüggésben van-e, de az éves fagyi fogyasztás Új Zélandon 27 liter/fő. (Sőt, valaki kellett hogy egyen 54 litert, mert én tuti kihagytam a rám eső részt :) )

Szintén NZ Listener: egy 2009es statisztika alapján irtak egy kis összefoglalót, miszerint a "tipikus kiwi" 36 éves, nemdohányzó nő, 72.1 kg, 1.62m magas, 21.220 dollárt keres évente, európai, csak egy nyelvet beszél, az északi szigeten él-kapcsolatban, nincs gyereke, nem vallásos és azt gondolja, hogy a férfiaknak több házimunkát kéne végezniük.

2010ből egy-két adat:

-A lakosság 51%-a nő

-A nők a férfiak átlag órabérének 87%át keresik

-A munkavállalók 15%a valamilyen fogyatékkal él

Demográfiai adatok

-A populáció jelenleg 4.268.900, becslések alapján ez az összeg 2018-ra 4.663.000re emelkedhet

-Az összlakosság átlag életkora jelenleg 36 év, ezt 2021-re 39-re jósolják

-A lakosság 67,6%-a európai, 14,6%-a Maori, 9.2%-a ázsiai, 6,9%-a pedig a pacifikai régióból származik

A Statistics New Zealand felmérése alapján a születéskori várható élettartam a 2006-2008-ig terjedő időszakban férfiaknál 78.2 év, nőknél 82.2 év. A nyolcvanas évek közepéhez képest ez 7.1 év növekedést jelent a férfiaknál és 5.1 év növekedést a nőknél.

Egy korábbi vizsgálat kiterjedt az etnikai különbségekre is, míg a nem-maori férfiak születéskori várható élettartama 79 év, a maori férfiaknál ez 70.4 év volt. A nem maori nők esetében 83 év, a maori nőknél pedig 75.1 év volt.

Egyéb információk a Statistics New Zealand "tollából":

- 2008ban a 15-64 éves korosztály 23%-a vallotta magát dohányzónak

-az elhizottak száma szignifikánsan nőtt a 90-es évek óta, 2007-es adatok alapján az 5-14 éves korosztály 8.3%-a, a 15-24 éves korosztály 14.2%-a, a 25-34 éves korosztály 24.4%-a, a 35-44 éves korosztály  28%-a volt túlsúlyos. A legmagasabb értéket az 55-64 év közti korosztályban mérték, 36 %.

-az alkohol fogyasztási adatok számomra felfoghatatlanok. Ami a legsokkolóbb volt, hogy a 15-24 éves korosztály 43%-a iszik olyan mennyiségben és gyakorisággal alkoholt, ami nagy valószínűséggel már szellemi és fizikai károsodást okoz. Ez a fajta súlyos egészségügyi következményekkel járó alkoholfogyasztási szokás a 25-34 évesek körében 27%, a 35-44 korosztályban 19%, 45 évtől felfelé ez a szám 9-10%.

Grafikonokat nem mellékelek, a freeblog úgyis mindig elrontja a képeket. :)

Ezer éve nem jártam könyvtárban, úgyhogy a minap mikor besétáltam az egyetemi könyvtárba, olyasmi érzésem volt, mintha valami jövőbeli fikciós filmben szerepelnék, pedig nem is. :)

Már a belépés is mókás volt, két fotocellás ajtó van, es mivel az egyiken haladtak be vagy ezren, gondoltam, én bemegyek a másikon. Ez persze nem sikerült. Hülye szőke nő (aka ÉN) mit csinál ilyenkor? Hátralépeget párat, majd vissza, hátha kinyílik az ajtó, de nem. A második hátrasétálásnál már persze feltűnt az ajtóra halványan festett (fújt, gravírozott?) OUT (ki) felirat, úgyhogy sunnyogva átballagtam a másik ajtóhoz, ahol eredetileg álltam (IN), és láss csodát, az ki is nyílt egyből. :) Leküzdve ezt az óriási akadályt odalépkedtem a pulthoz (abban a tudatban, hogy a személyzet onnan bentről sanszosan végigmulatta az én két percig tartó bejutásomat az épületbe), és megkérdeztem hogy merre találok könyveket x témában. A pultos kisfiú odaugrott a számítógépéhez, bepötyögött valamiket és mondta, hogy az 5. emeleten erre meg arra. A liftet sikerült elsőre megtalálnom (Yay!), a megfelelő emeletre feljutást is abszolváltam, ahol sokkolva tapasztaltam, eszméletlen mennyiségű könyv van ott. Megkerestem az adott sorokat, találtam is pár könyvet, de gondoltam körül kéne nézni még másik sorokban is, hátha találok a témához szorosan kapcsolodó anyagot, amire a pultos kisfiú esetleg nem keresett rá. Felkészültem lelkileg, hogy én most ott fogok a sorok között bóklászni, pár nap múlva vörös és dagadt szemekkel fognak eszméletlenül fekve rámtalálni, és valamiféle szellem-legenda lesz belőlem, de le kellett mondanom erről az élményről, a sorok végén van egy-egy számítógép, amin be lehet lépni a saját egyetemi jelszóval a könyvtár rendszerébe és mindenféle kritériumok alapján keresgetni össze-vissza.

Amikor megelégeltem a keresést (értsd, majd leszakadt a kezem a könyvek ide-oda hurcolásátóla sorok között), fogtam a kiválasztott könyveket, lelifteztem a földszintre, és szorgosan sorban álltam a pultnál. Kiderült, hogy ez teljesen felesleges volt, az előttem levők csak a wireless netet hekkeltették rá a laptopjukra. Itt jön az a rész, ami számomra az első futurisztikus elemekkel bíró élmény volt: A kölcsönzés annyiből áll, hogy az ember fogja az olvasnivalókat, lehúzza a vonalkódjukat egy masinán, majd lecsipogtatja a diákigazolvány kódját is, a gép kiad egy kis cetlit, amin szerepel a könyv címe, szerzője, stb, a diák neve, és a határidő. Nem volt jelen az emlékeimben élő idős, szemüveges, lassan battyogó néni, aki ráérősen,megfontoltan (értsd másfél óra alatt) ákombákom öreges betűivel rávési az aznapi dátumot, határidőt és a darabszámot az olvasójegyre.

Új élményekkel (jééé, technológia :) ) távoztam, abban a hitben hogy több meglepetés már nem érhet. Tévedtem. Futurisztikus élmény kettő: Telt, múlt az idő és én kaptam egy emailt, hogy lassan lejár a kölcsönzési idő, és ha kések, fizetnem kell némi büntetést. Majd a levél úgy folytatódott, hogy "ha esetleg nem sikerült kiolvasni a könyveket, ezen a linken meghosszabbítható a kölcsönzés". Kaptam is az alkalmon, odakattintottam, beléptem, kijelöltem az összes könyvet, klikkeltem hogy hosszabbítok és már le is volt a gond. Kaptam egy visszaigazolást az új határidőről és kész. Mindezt itthonról, a saját kis laptopomról, juhéj.(Ezt egyébként háromszor is csinálhatom ingyenesen.) Az már csak a hab a tortán (futurisztikus élmény 3?), hogy az egyetem weboldalán van egy link, ahol belépve a jelszómmal itthonról kényelmesen böngészhetem át a könyvtár egész gyűjteményét, sőt ha tetszik valami, csak klikkelek egyet hogy stip-stop-enyém, aztán majd mikor arra járok beugrok érte, lecsipogtatom és annyi.

Rám ez tényleg az újdonság erejével hatott, ha esetleg ez így van már ezer éve, akkor én kérek elnézést. :)

A következő posztban vicces és érdekes statisztikai adatról fogok írni. Stay tuned. :)

Na, jól beígértem a filmajánlókat, aztán eltűntem.

Sajnos igencsak be vagyok havazva mostanság, úgyhogy mégsem sikerült annyi időt szánnom a blogírásra, mint amennyit terveztem.

Most összegezve írok két filmről, nem lesz annyira részletes, de ez van, aztán majd valamikor jelentkezem még a többivel. :)

Up in the Air (Egek Ura)

Legjobb film Oscar jelölés, legjobb forgatókönyv a Golden Globe-on, amivel én tudnék vitatkozni, de hát ízlések és pofonok ugyebár. :)

Főszereplő George Clooney, aki nagyvállalati leépítésekkel keresi a kenyerét. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor a főnöknek nincs elég mersze kirúgni 20 embert egy nap, akkor hivják Clooneyt, aki repülőre pattan, és megteszi helyette. Az élete tulajdonképpen abból áll, hogy repül keresztül-kasul Amerikában, megszállottan gyűjti a törzsutas mérföldeket, hotelből hotelba cuccol, eltávolodik a családjától és minden otthon töltött percet tragédiaként él meg. Egyik ilyen útja során megismerkedik egy nővel, aki miatt ez az egész kis nyugalmas, jól bejáratott élet a feje tetejére áll. Ennél jobban nem is mennék bele, nehogy lelőjjek bármit is.

A film veszett lassú, kb fél óráig vártam hogy majd beindul, aztán beletörődtem hogy végülis nem fog. :)

Úgy tudnám megfogalmazni talán, hogy egy utazós-beszélgetős-élet értelmét keresős film. Sok humort ne várjunk, azért az ugye nem olyan vicces, mikor a válság közepén kivágják az utcára a családos embereket.

Összességében nem rossz film, azt nem mondom, hogy többször megfogom nézni, mert sanszosan nem, de egyszer megéri mindenképp.

The Blind Side (magyar címet nem tudok)

Oscar jelölés: Legjobb film, Legjobb színésznő

Golden Globe díj:Legjobb drámai színésznő

Talán ez a másik olyan film 2009ből (az Invictus volt az egyik), aminek a jelöléseivel/díjaival egyetértek. :)

A film alapját Michael Oher önéletrajzi regénye szolgáltatta. Michael Oher, tavaly (2009) mutatkozott be az NFL-ben a Baltimore Raven színeiben offensive tackle poszton. Bővebben itt.

A történet röviden:

Van egy Big Mike nevű színesbőrű srác, hajléktalan, apja meghalt, anyja drogfüggő, mondhatni sok jó dolog nem érte gyerekkorában. Némi adminisztrációs "segítséggel" bekerül egy iskolába, ahol mindenki meg van győződve róla, hogy buta, pedig nem is, csak csendes-visszahúzódó figura. Egy szép napon a Tuohy házaspár befogadja Mike-ot, saját fiukként tekintenek rá, tanulnak vele, majd miután felfedezik hogy igen tehetséges focista válhat belőle, egyengetik a sportkarrierjét is. Mike pedig szép lassan elhiszi, hogy jó dolgok is történhetnek vele.

Ez így tényleg nem sokat mond, de nagyvonalakban erről szól a film. Engem Sandra Bullock főszereplővé választása meglepett, ilyen szerepben még nem láttam, bevallom voltak fenntartásaim, de ügyesen megoldotta a feladatot, sőt szerintem kifejezetten jól állt neki a szerep.

És igen, a filmben megemlítődik az amerikai foci is, de ez ne rettentsen el senkit, igazi feelgood movie, én még biztos megnézem máskor is.

New York, I Love You

Először úgy voltam vele, hogy ezt meg sem említem, kár a gépelésért, de gondoltam pár sorban mégis megemlékezem róla, hátha valaki az ilyen totálisan elvont művészfilmeket szereti.

Van egy-két művészfilm, amit a szívesen nézem kategóriába sorolnék, de ez semmiképp nem az.

A New York, I Love You egy rövidfilm gyűjtemény, 11 kisfilmből áll, mindegyik megközelítőleg 10 perc hosszú. A sztorik nem kapcsolódnak egymáshoz, talán egy olyan motívum van, ami közös pontként megemlíthető, az a szerelem-szeretet témakör.  Aztán ezzel el is mondtam mindent kb. Sablonos történetek, egy-két önismétlő jelenettel (a tüzet kérős jelenet például), olyan kis semmilyen, egysíkú lett az egész, na. Azt mondom, hogy ezt simán egy pár filmszakos diák összedobta volna seperc alatt.

Igazi sztárparádét sikerült felvonultatni, de sajnos ez sem tudott dobni a filmen. Adtam neki esélyt és nem kapcsoltam ki fél óra után, reméltem hogy New Yorkról kaphatok némi ízelítőt, szép képeket vagy valami, na de ez sem sikerült nekik. Ha legalább lett volna egy-két snitt tipikus helyekkel, városrészekkel, akkor azt mondom, na jó végülis ezért megérte szenvedni, de nem, csak Manhattan egy-két utcája, ahol le is forgatták az összes jelenetet, azt jónapot.

Na jó, azért hogy pozitívumot is írjak, egy-egy jelenetnél a zenét jól eltalálták, és talán két kis rövidsztori is volt, ami nekem tetszett (apuka es kislanya, az idos hazaspar pl) .

Összességében kb csak azoknak ajánlom, akik egy veszett jót szeretnének aludni, vagy akik tényleg elvetemült művészfilm rajongók.

Főszereplők: Natalie Portman, Hayden Christensen, Orlando Bloom, Andy Garcia, Christina Ricci, Chris Cooper, Irrfan Khan, Robin Wright Penn, Julie Christie, Ethan Hawke, Bradley Cooper, Rachel Bilson, and Anton Yelchin, Shia LaBeouf.